2
A bogyósgyümölcskertész fia
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
Rátóti Zoltán önálló estje Háy János „generációs” novelláiból
több
Jegyvásárlás
Program
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2012. május 2. szerda, 19:00
Az előadásról:
„A színpadon egy szék, jobbra kottaállvány, papírlapokkal, baloldalon gitár…
Rátóti visszafogott előadói stílusa és valószínű rokonlelke teret hagy a műnek, nem kisajátítja, hanem bejárja Háy János novelláinak világát (…) Amit és ahogy mond, az nem pusztán profi, de mintha új Háy-novellák születnének a színpadon. Rátóti nem csak mondja a szövegeket, hanem mintha beszélgetnénk. Van egy csávó, épp mondjuk lent a színpadon, de az körülbelül olyan, mintha egy kocsmában, egy baráti társaságban, az utcán vállunkat átfogva mesélne nekünk az életéről. Néha megfogja a gitárját, mint a házibulikban az ügyeletes hangulatmesterek, és énekel…” (Nagy Gabriella, litera.hu)
Részlet a könyvből:
„Sajogtak az ujjaim, és énekeltem a Felkelő nap házát, meg olyan mosolygós arcot vágtam hozzá, mintha nem fájnának egyáltalán az ujjaim. Persze nem tudtam a szövegét, mert nem tudtam angolul, csak hogy rájzing szan, meg in nyúorlinsz ezt... Tök mindegy – mondta a haverom – , hogy mi a szöveg, mert úgyis mindenki azt érti alatta, amit kell. Tisztára a lélek számít. És ez bejön a lengyel, meg az endékás csajoknál is. Az biztos...
Az úgy megy a Balatonon – mesélte –, hogy lemegy az ember, végigsétál a parton a gitárjával, és már sorakoznak is mögötte a csajok. Mennek, amerre megy. Már a gitártokra összegyűlnek!...
– De szépen gitározol – mondta a lány és még háromszor eljátszatta velem a dédapámról szóló dalt, ami persze nem a dédapámról szólt... Most – gondoltam –, most megközelítem a kezét, persze óvatosan, nehogy azt higgye, hogy én meg akarom közelíteni a kezét. Az Avar Alsóhegyi saroktól megpróbálom leküzdeni ezt az öt-hat centit. Mentünk kb. húsz métert és én tudtam, hogy már három centi lement, de a kézhez közelebbi centik hosszabbak voltak, szóval ez csak látszatra volt az út fele. Lehetne például azzal próbálkozni – gondoltam –, hogy nekiütődik a kezem az övének, és azt mondom, hogy bocs, ő meg, hogy á semmi. Aztán megint nekiütődik...
A Ménesi Alsóhegyi saroktól aztán a Késmárki utcáig lement vagy háromszor az egész Dédapám, azon a nyelven, amiről annyit beszélt nekem a haverom, ami tisztára lélek és bejön a japánoknál is például, meg itt is Budapesten.”
„A színpadon egy szék, jobbra kottaállvány, papírlapokkal, baloldalon gitár…
Rátóti visszafogott előadói stílusa és valószínű rokonlelke teret hagy a műnek, nem kisajátítja, hanem bejárja Háy János novelláinak világát (…) Amit és ahogy mond, az nem pusztán profi, de mintha új Háy-novellák születnének a színpadon. Rátóti nem csak mondja a szövegeket, hanem mintha beszélgetnénk. Van egy csávó, épp mondjuk lent a színpadon, de az körülbelül olyan, mintha egy kocsmában, egy baráti társaságban, az utcán vállunkat átfogva mesélne nekünk az életéről. Néha megfogja a gitárját, mint a házibulikban az ügyeletes hangulatmesterek, és énekel…” (Nagy Gabriella, litera.hu)
Részlet a könyvből:
„Sajogtak az ujjaim, és énekeltem a Felkelő nap házát, meg olyan mosolygós arcot vágtam hozzá, mintha nem fájnának egyáltalán az ujjaim. Persze nem tudtam a szövegét, mert nem tudtam angolul, csak hogy rájzing szan, meg in nyúorlinsz ezt... Tök mindegy – mondta a haverom – , hogy mi a szöveg, mert úgyis mindenki azt érti alatta, amit kell. Tisztára a lélek számít. És ez bejön a lengyel, meg az endékás csajoknál is. Az biztos...
Az úgy megy a Balatonon – mesélte –, hogy lemegy az ember, végigsétál a parton a gitárjával, és már sorakoznak is mögötte a csajok. Mennek, amerre megy. Már a gitártokra összegyűlnek!...
– De szépen gitározol – mondta a lány és még háromszor eljátszatta velem a dédapámról szóló dalt, ami persze nem a dédapámról szólt... Most – gondoltam –, most megközelítem a kezét, persze óvatosan, nehogy azt higgye, hogy én meg akarom közelíteni a kezét. Az Avar Alsóhegyi saroktól megpróbálom leküzdeni ezt az öt-hat centit. Mentünk kb. húsz métert és én tudtam, hogy már három centi lement, de a kézhez közelebbi centik hosszabbak voltak, szóval ez csak látszatra volt az út fele. Lehetne például azzal próbálkozni – gondoltam –, hogy nekiütődik a kezem az övének, és azt mondom, hogy bocs, ő meg, hogy á semmi. Aztán megint nekiütődik...
A Ménesi Alsóhegyi saroktól aztán a Késmárki utcáig lement vagy háromszor az egész Dédapám, azon a nyelven, amiről annyit beszélt nekem a haverom, ami tisztára lélek és bejön a japánoknál is például, meg itt is Budapesten.”
Ajánlatunk
Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!