A nagybőgő

Patrick Süskind A nagybőgő című monodrámája egy látszólag jelentéktelen zenekari muzsikus vallomása – valójában azonban egy mélyen emberi történet a magányról, a vágyakról és a kimondatlan szavakról. Ez az előadás egy szűk, térben születik meg, ahol a főhős és hangszere között különös, intim kapcsolat alakul ki. A humor és a fájdalom finom egyensúlyban marad. Az előadás középpontjában az intimitás és a fokozatos lelepleződés áll. A nagybőgő nem csupán hangszer, hanem társ, ellenfél, szerető és tükör – az előadás során fokozatosan válik élő jelenlétté. A cél nem egy karakter „eljátszása”, hanem egy emberi lélek feltárása – rétegről rétegre. A néző így nem kívülálló marad, hanem szinte cinkossá válik ebben a vallomásban. A nagybőgő a kimondatlan szavak darabja. Azoké a mondatoké, amelyek a torkunkon akadnak, és amelyek végül – ha későn is – utat törnek maguknak. Ez az előadás ezekről a pillanatokról szól.

Kökényessy Ági - rendező

"Számomra a színház mindenekelőtt az emberi lélek finom rezdüléseinek feltárására szolgáló tér. Alkotóként az intimitás, a valódi jelenlét és a kimondatlan tartalmak színpadi megfogalmazása foglalkoztat. Színészként szerzett tapasztalataim mélyen meghatározzák rendezői gondolkodásomat. Kollegáimhoz alkotótársként fordulok különös érzékenységgel, hogy a hangsúly a színészi jelenléten és az emberi történetek tiszta megszólalásán maradjon. Szabó Sipos Barnabás-sal való közös munkám egy hosszabb alkotói kapcsolatból táplálkozik. A nagybőgő megszólaltatásához az ő érzékenysége és pontos, árnyalt játéka különösen közel áll. Amikor először találkoztam Patrick Süskind szövegével, azonnal megérintett az a különös - egyszerre távolságtartó és fájdalmasan ismerős - egyensúly, amely a humor és a mély magány között feszül."