Barabás Miklós, a XIX. század kiemelkedő festőművésze 1839-ben vette meg a Városmajor utca 44. sz. alatti szőlőskertet, melyen már akkor is állt egy présház és egy pince. A festő 1840-ben saját tervei alapján építtette fel a klasszicista stílusú villát, melyet időközben bővített egy újabb helyiséggel, és ahol 30 évig lakott.

A villaépület alatt nagyméretű (bor tárolására alkalmas) pincehelyiség volt, amelyet föld alatti folyosó kötött össze a vincellérházzal. 1870-ben eladta a házat, amely ezt követően többször cserélt tulajdonost. Az épületegyüttes az új tulajdonosok igényének és ízlésének megfelelően változott, és a toldozgatások eredményeként az eredeti villaépület felismerhetetlenné vált.

Budapest XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata 2000-ben döntött véglegesen a villa felújítása mellett. A tervezésre kiírt pályázatot Basa Péter építész nyerte, akinek a villa felújítási tervének készítésekor nagy segítséget jelentett az a Barabás-akvarell, melyen a művész saját villáját és annak kertjét örökítette meg. Az épület ábrázolását olyan pontosnak találta a tervező, hogy a többi, azóta már megváltozott részlet ábrázolását is hitelesnek fogadta el.

A felújítás alapkoncepciója az volt, hogy az eredeti épületrészek - a villa és a vincellérház- maradjon meg, minden későbbi bővítményt elbontottak.

Az újra előtérbe kerülő klasszicista villaépület igényes kertészeti foglalatba került, s az új építmények is a lehető legszerényebben visszahúzódva, inkább csak kertészeti elemek részének tűnnek. A terepviszonyoknak és az új funkciók jellegének köszönhetően ezek jelentős részét a tervező a föld alatt helyezte el. Mindezek eredményeképpen az új épületekből csupán két beüvegezett pergola látható.

A Városmajor utcai kerítés megmentett kovácsoltvas kapuján belépve, az előkertben szökőkút fogadja az érkezőt.Az épületegyüttes felújítása 2004-ben Europa Nostra Díjat - az európai építészet egyik legrangosabb kitüntetését nyerte.