Tetvesrét:

Az egykori Külső Kis Rókus utca – Rét utca – Külső Nagy Rókus utca és egy Rézmál felé vivő névtelen mezei út közé ékelt tisztás a 19. század elejéig a Lauswiese (Tetvesrét) nevet viselte. 1803 körül Marczibányi István az addig beépítetlen dűlőt megvásárolta és a budai ifjúság számára „játszás és tornászás” céljára végrendeletileg odaadományozta.
Halála (1810) után hivatalossá válik az addig félhivatalos megnevezés, és a térképekre is felkerül a Marczibányi rét felirat. A rét beépítése a századforduló utáni évtizedre tehető. Ekkortól Marczibányi tér.

Az épületről:

Marczibányi István az elesettek gyámolítója, a betegek támogatója. Fürdő, kórház, templomok, létesítmények fűződnek az önzetlen adakozó nevéhez. Igaz, mindez régen volt, de „örökségével" az utókor ma is könnyen szembetalálhatja magát. Nagyvonalúsága, törekvése, hogy legjobb tudását és vagyonát a rászorulók, a gyerekek és fiatalok rendelkezésére bocsássa, ma már ritkaságszámba megy.

A „végrendelet” azonban kötelezi az utókort. Itt épült fel 1972-ben a jelenlegi Marczibányi Téri Művelődési Központ. A kor építészeti irányzatának megfelelően a 70-es évek középületeinek jellegzetességeit mutatta: műmárvány burkolatú külső felületek, faburkolatú belső terek, klubszobák, színházterem. Irodákra és raktározásra alkalmas helyiségek azonban alig kerültek az épületbe, ennek következményeit ma is nyögjük. Két zárt udvara van, mindkettő kertépítész által komponált, hangulatos, gondozott hely. A technikai-kiszolgáló helyeket, azaz a folyosókat és a színházi előteret kiállítótérként használjuk. Az utóbbiban működik az M Galéria, amely a művelődési központ rendezvényeihez illeszkedő kiállításokat mutat be, 2-3 hetenkénti gyakorisággal.